Te is észrevetted már, hogy versenyt futunk az idővel?
Az állandó zűrzavaros rohanás az, ami körbevesz minket. Megzaboláz, magához vonz, és magánál tart.
De vajon a rohanás mellett belegondolunk az apró dolgokba, abba hogy hogy vagyunk mi magunkkal, hol is vagyunk az életben és merre tartunk?
Mostanában úgy érzem ezeket a kérdéseket jobban hanyagoltam, mint korábban. Körbevesz az állandó rohanás, a frusztráció a munkában, és az otthoni légkörben is sokszor a munkára gondolok. Szemben azzal, ami eddig volt. Hálás voltam. Hálás voltam az életnek, hogy egyetem után egy családbarát munkahelyre kerültem, ahol a főnököm sokszor anyukámként viselkedett. Ott is kaotikus volt a feszültség, de mégis valahogy más volt. Majd bekerültem egy mókus kerékbe, ahol a napi 8 órába nem nagyon mész oda beszélgetni, hanem mindig van feladat, amit tudsz csinálni.
És elfelejtettem a hálát. Pedig ha megnézem, olyan sok jó dolog vesz körbe.
Vajon az embernek mindig oka van hálásnak lenni a sorsnak? Minden napban van valami jó?
Többnyire a válasz igen. Hálásnak lenni igen fontos dolog, főként azért mert abban a pillanatban úgy megállsz, körbe nézel, és nem hagyod abban a pillanatban rohanni az időt. Éppen akkor te győzöl, nem az idő.
Szétnézel és rájössz, hogy többnyire a dolgok rólad szólnak. De kell néha egy kis figyelem az apró dolgokra, és a közérzete is megváltozik az embernek.