Nem mindig olyan könnyű nevén nevezni a dolgokat. Vannak olyan érzések amiket érzel, hogy vannak, de nem tudod pontosan megfogalmazni. Amikor ízleled a szavakat, de nem az jön a szádra, amivel körbe tudnád írni pontosan, és ez zavaró, mert pontosan definiálni sem tudod az érzéseidet.
Sokszor előfordult velem, és addig nem is tudtam szavakba önteni az érzéseimet egy-egy dologgal kapcsolatban, mert tudtam, hogy nem pontos a meghatározás.
De valami most történt. Talán a felismerés. A felismerés amit kívülről láttam, a rádöbbenés, és az azt követő elfogadás és megbékélés. A kompromisszum keresés saját magamban. Azt hiszem nekem most ez a dolgom. Tanulni az életet. Tanulni és fejlődni, ami előre visz, és egy nap talán jobban érzem magam a nagyobb tudástól és egy jobb lehetőségtől. Az alaptól, amire később lehet olyan dolgokat építeni, ami most számomra még elképzelhetetlen.
Tudd, hogy amit most tapasztalsz, az meghatározza a későbbi életedet, ha rossznak éled meg a dolgokat, vagy kompromisszumot kötsz magaddal, az később jóra fordul. Meghálálja az élet a befektetett energiát, és a lehetőségek kitárulkoznak a későbbiekben.